Reggel rám talált az elmúlás.
Nyirkos volt, ködös, harapós,
nem bántam, ilyen az ősz.
Most már hervadás burkol be.
A lázas lüktető nyár mögött
szerelmem búcsút intett
zörgő falevél nyílik lábam előtt
sziromajkú virágok helyett,
már csak árnyéka dereng
a falon bágyadt napsütésben.
Tompul a vágy, hűvös eső csókol,
hideg kezével ruhám alá nyúl, bókol
lennék-e szeretője
Úgy fáztam.
S ki tavaszra-nyárra vágytam,
most mégis az övé vagyok.
2004.október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése