 |
| Csontváry - Zarándoklat... |
Állok az életben pusztám közepén,
öreg jegenye, szikár büszkén,
vagy mint Csontváry vén cédrusa.
Törzsem körül nézd, forog a tánc
csak dőlj a derekamhoz, ha elfáradtál.
Legyezem homlokod, hűs enyhet adok
mikor lélegzeted sima és arcod
felragyog, elbocsátlak.
Menj, állj vissza a körbe s nyújtsd kezed,
kapaszkodjon belé mind, aki gyönge
mind, aki fél, én itt vagyok ha újra
támaszt keresnél.
Majd a szélnek feszülök, hogyha roskadnék.
2005.06.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése