Tűzszekerek

 

Vén sziklák ölén motoz az éj,
érzem a tenger lélegzetét,
de várom már a jöttödet,
hozd el a nappalok ígéretét
te égi tűzszekér.
Pír önti el a látóhatárt,
mint feszülő testem a lüktető vér,
s míg hullámok hátán bukfencel a szél
az ég peremére gördül az izzó kerék.
Vöröslő lángját issza szemem,
lelkem tárul, vár a végtelen
versenyre kelünk egymással most,
csak Te és én.
Suhintsd ostorod át a világon
inam szakadjon, mit bánom én
csak vágtass velem,
ontsd rám a fényt!
Te ott az égen,
én lenn a földön,
két robogó tűzszekér.
Társam ott fenn: a Tűzszekér.
Vár a tér, már nincs határ,
csak Végtelen és Szabadság
S két lángoló Tűzszekér.

Vangelis nyomán
Chariots of fire