Merre van a fényben fürdő terasz,
ahol kortyolod kávédat,
az ébredő nap, az álmos szerető köszönt
arcon csókolva, fésül a szellő,
lábad elé kósza levél terül, s merengve nézed,
hogy száll egy fázós galamb a tér kockakövére.
Rád emeli kíváncsi gombszemét,
kalácsod morzsáját zsákmányul ejti,
majd kék szárnyát meglebbenti
s te látod szabad röpte ívét.
Éled a város - ideje menni.
De jó! :) Újból írsz?
VálaszTörlésVoltál hajnali sétán?
A vers remekül érzékelteti a derengő hajnalban a merengő embert. Hajnali hangulat, jó megtapasztalni ahogyan ébredezik a természet, indul az élet...
Most én is kávé mellett ülök, bár a hajnal már régen elmúlt.
VálaszTörlésÖrülök, hogy újra olvashattam tőled verset (is)! :)
veva
Kösz lányok. Ha új vers volna még büszke is lennék magamra. :) Vershez össze kellene gyűjteni újra a bátorságom, addig marad a próza.
VálaszTörlés