Én és Mrs. Robinson

(tisztelgés Anne Bancroft előtt)

Értelek én, Mrs Robinson
engem is szorít már a cipő.
Fáradt a léptem, de sietős
hajszolva futok, el ne késsem,
mégis érzem, hogy elrohant az élet.

Te unatkozol, ülsz a pamlagon,
whiskyt iszol s a cigid szívod,
mért hasonlítunk mégis, te meg én?

A tükröd nézd, Mrs Robinson,
feletted is elszállt az idő.
Nem feszül rajtunk húszéves bőr,
nincs titok, kioltotta a fényt a megfejtés.

Már sejtem én, Mrs Robinson,
miért lázadt benned is a vágy.
Szeretted őt, Mrs Robinson
Vagy csak szívtad ifjúságát, hogy élj?

Szerelemről szólj, Mrs Robinson,
ahogy éreztünk s ítélt a világ;
oly ifjú volt még.


Találkozunk, Mrs Robinson,
nevetve kézen fogjuk egymást
te meg én.

Te ott vagy már, ülsz a pamlagon,
úgy unatkozol s a cigid szívod,
és vársz reám.

(Paul Simon és Art Garfunkel nyomán)