A dallam kifakult, már nincs dalunk egymásról.
Nincs több szó, mi
gyöngéden egymásért szól.
Nincs tiszta hang, mind
hamis csengéssel hullna
lábunk elé, s aztán végleg
elnémulna.
Halkulón már csak gyenge
visszhang rezzen,
majd a húrok közé lassan
száll a csend,
utolsó hulláma egy utolsó
halk akkord.
Ne csapjon fel többé
elfojtott sikoly.
Ám a zenekar játszik tovább,
zengő, diadalmas szimfóniát.
zengő, diadalmas szimfóniát.
Az időm lejárt.
Sóhajtó pianó,
vad fortissimó
nem ér a lelkemig.
Jó a kegyes némaság ölén
halált álmodva pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése