Kórus három hangra

Keserűség

Mint egy bőkezű koldus szétosztottam magam,
s ha már csak pucér szívemet
 nyújtottam várva a szóra,

mellettem néma ajkak jártak.
Ha torkomban felémelyeg néha,
a magány savas hányadéka,
leszegett fővel járom az utcát,
ne lássa senki arcom dúlt, néma poklát
mert szégyen a fájdalom, a magány,
védtelenné válsz.

Eltapos az áloptimista világ.

Vigasztalás

Ne fájj, ám ha mégis,
angyal leszek, dalos madár.
Simítom sebed, énekelek,
megteszem érted, ha enyhet ád.

Bár versem most nincs,
üresen kong a szívem,

mint Aladdin bűvös lámpája,
ha kiszabadult a dzsinn.

Remény

A nyár, mint egy ölelés,
lágyan és forrón visszatér,
hűsít majd a szél.

Koktélt kortyolsz egy teraszon,
a hírek jönnek-mennek,
s egyszer csak megáll melletted
a pillanat, amire vártál.

Talán egy kéken nyíló virágszirom hozza el,
s a teraszon ott áll Ő

- az Élet.