Tedd a dolgod, hagyj fel az érzéssel
hisz tudod hol a helyed.
Mit vársz még?
Az idő elszállt, s ha elpocsékoltad életed, már késő.
Most tör rád a szomjúság?
Sivatag az, mi körülvesz, bár oázist lát szemed
miközben elepedsz.
A világ nem érted s miattad forog tengelyén.
Nem vagy csillag, sem napfény,
hogy világíts, melegíts.
Egy vagy a porban alant rohanó hangyanépből,
egy, a terheket cipelő szürkeségből,
szivárványos szerelemre gondoló,
kezével levegőt markoló
Egy, az Álmodók közül.
2004.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése