Ma az illatok napja van,
friss és harsány, földszagú március.
Az ágakon álmos rügyek ringnak,
szél-suhanc kócolja a fű zöld haját.
Vasárnapi a csend, a léptek is puhák,
mint lágy bunda mit szelíd eb kínál
csiklandó simogatásra.
Barna szembogara egy hű világ
s fénylő orra unszol: ki vagy,
emberszagod van, te barát.
Húsleves-illatú fészek
párás és meleg,
a dohány kékje kígyózva száll,
a forró kávé tejszín ködében
lebeg, és lomha táncot jár.
Az este óceánja emléket sodor,
s míg szennyszagban
fürdő vonatom robog,
édesbús illatával betakar
a tavaszban őszt idéző avar.
2005. márc .20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése